USA legdélnyugatibb része, szikrázó napsütés, lélegzetelállító naplementék, pálmafák, Kalifornia, Csendes-óceán – ez San Diego, ahol a Stylers Group amerikai cége is található. Tiszavölgyi Pétert, az amerikai részleg menedzserét ottani idő szerint reggel fél nyolckor értük el Skype-on.

Nehezen tudtuk összehozni az interjút az időeltolódás és a sok elfoglaltsága miatt, így is sietnünk kellett, már várt rá egy másik óceánon túli meeting a magyar menedzsmenttel.

Mindig így telik egy napod, korán kezded a munkát?

A Budapesthez képest a kilenc órás időeltolódás miatt muszáj korán elkezdeni a munkanapom. Már reggel 6-7-től dolgozom, de mivel már 2011 óta, a Stylers amerikai cégének megalapítása óta így csinálom, volt időm hozzászokni a korai keléshez.

Vagyis mire Magyarországon vége a munkanapnak, Amerikában szinte akkor kezdődik.

Az a jó a kilenc óra időeltolódásban, hogy általában a legtöbb ügyfél délután keres meg minket a problémáival, ezt beütemezem a magyarországi fejlesztőknek, és amerikai idő szerint másnap reggelre már kész is van a feladat. Szinte 0-24-ben tudjuk felügyelni a partnereink szoftvereit, állandóan elérhető vagy az itteni vagy az ottani csapat.

Mivel foglalkozik a kinti cég?

Az amerikai Stylersben főleg fejlesztőket, Scrum csapatokat biztosítunk a megbízóink részére. Legnagyobb partnerünk Deepak Chopra, rajta kívül főleg, de nem kizárólag ügynökségeknek dolgozunk.

Hányan vagytok a San-Diegó-i irodában?

Öten vagyunk az itteni cégben, egy kollégánk az értékesítéssel foglalkozik, ketten projekt menedzsmenttel, szintén ketten pedig IT supportálással. Mi főleg az ügyfélkapcsolatokra koncentrálunk, plusz van néhány technikai emberünk, de a fejlesztést az otthoni csapat végzi. Az amerikai Stylersben az operatív vezetést én látom el, emellett pedig projekt menedzserként is dolgozom. Tehát nem unatkozom. (mosolyog)

Miért pont Kalifornia?

A kezdet kezdetén New Yorkban alakítottuk ki az első irodánkat, mivel oda szállítottunk be, onnan voltak a legnagyobb partnereink. Aztán Deepak Chopra cégének kezdtünk el fejleszteni, jó kapcsolat alakult ki köztünk. Deepak Chopra-nak San Diegóban van egy 150 fős cége, amely digitálisan az egész brandjét menedzseli, ide kellett a supportálásban segítség, és végül 2013-ban New Yorkból áttettük a székhelyünket a napfényes Kaliforniába. Persze nem duzzogva költözik az ember San Diegóba, gyönyörű hely. A város nem tipikus felhőkarcolókkal teli metropolisz, inkább kertváros jellegű az egész, soksávos utakkal, családi házakkal, zöldövezettel. Az iroda helyileg San Diegótól 30 mérföldre van, ezen a területen több 80-100 ezer fős város van összenőve San Diegóval.

Sok európai cég csak álmodik róla, hogy egyszer megveti a lábát az amerikai piacon. Nektek hogy sikerült szinte a vállalkozás kezdetén kijutni és azóta egyre stabilabban helyt állni a világviszonylatban az egyik, ha nem a legfontosabb piacon?

A szerencse mellett a szakértelmünk és a sok munkánk révén. (mosolyog) Ez mind megvan azóta is a Stylersben. Nehéz bejutni az amerikai piacra, ez igaz, mi is sokat küzdünk azzal, hogy még manapság se mernek sokan belevágni a közös munkába egy ilyen kis országból jövő IT-s céggel, sokan csak annyit tudnak Magyarországról, hogy valahol keleten van. De ha végre kipróbálják, hogy milyen velünk dolgozni, azután már hosszú távon számolnak velünk, mert nagyon szeretik a magyar észjárást, logikus gondolkodást, a problémamegoldásra való törekvésünket. Valljuk be, mi nem abban az országban nőttünk fel, ahol „szerelőt hívunk egy villanykörte kicseréléséhez”.

Hogyan látod, az amerikai cégek hogy viszonyulnak a magyar munkaerőhöz?

Az a tapasztalatom, hogy az amerikai cégek nagyon elégedettek a magyar IT-s munkaerővel – ez nem mondható el sok szomszédunk munkavégzésével kapcsolatban. Szeretnek velünk dolgozni, nagyon értelmesnek tartanak minket, szeretik bennünk, hogy jó a logikánk, produktívak vagyunk, merünk és tudunk jó döntéseket hozni. Például Indiával kifejezetten az a probléma, hogy sok indiai programozó mikor elér egy kritikus pontig, amikor el kéne döntenie a fejlesztés következő lépését, nem mérlegel és dönt a kérdésről, hanem megvárja, míg a megbízó egy nap múlva rábólint. Ez viszont sok csúszást okoz a fejlesztésben. Talán a nyelvtudásban kell még sokat fejlődnünk. Sokszor tapasztalom, hogy nagyszerű szakemberek nagyon minimálisan beszélnek angolul, ami sajnos elfogadhatatlan ezen a piacon.

Milyen terveitek vannak a jövőre nézve az amerikai Stylerst illetően?

2019-ben szeretnénk arra fókuszálni, hogy az amerikai cég létszáma is növekedjen, és a salesre jóval nagyobb hangsúlyt kívánunk fektetni.

San Diegót és Budapestet egy óceán választja el egymástól. Mennyire jön be neked a kinti élet?

Közel élünk az óceánparthoz, kényelmesen van kialakítva minden, szép, jó világ van itt. Már vannak itteni barátok, kapcsolatok, de amit a legnehezebben élek meg, hogy a család, a barátok távol vannak, Skype-on nem ugyanolyan tartani a kapcsolatot, mint beülni közösen egy pohár sörre. Ha itt vagyok, Magyarország hiányzik, ha hazaköltöznék, Amerika hiányozna. Meg kellett tanulnom, hogy azt kell élvezni, ahol éppen vagyok, az ottani adottságokat kell maximálisan kihasználni, és kihozni belőlük a legjobbat. Itt élni, de sokkal többet otthon lenni – ez lenne a legideálisabb. Remélem, egyszer eljön ez az idő is, hiszen egyre könnyebb utazni, egyre könnyebb távolról dolgozni.