2021. szeptember 16-án megrendezésre került a Protechtor E-commerce Adatokban gazdag, ahol Hallgat Lászlóval (Praktiker), Tikk Domonkossal (Gravity R&D), és Benedikt Károllyal (Duna House Group) beszélgetett Laczkó Gábor az adatok fontosságáról, illetve azok maximális kiaknázásról.
Orbán Bettina: – A mai eseményünkön az adatok fontosságát fogjuk górcső alá venni, hiszen mindenki egyre nagyobb odafigyeléssel gyűjti őket, de még mindig nem biztos, hogy maximálisan ki is aknázzuk azokat. Beszélgetőpartnereink Hallgat László, a Praktiker e-kereskedelmi vezetője, Tikk Domonkos, a Gravity R&D alapítója, valamint Benedikt Károly, a Duna House Group marketing és PR vezetője lesznek. Gábor, én szeretném is neked átadni a szót, mit szólnátok egy rövid bemutatkozáshoz?
Laczkó Gábor: – Köszi Betti! Én Laczkó Gábor vagyok, a Protechtor egyik alapítója, emellett a Stylers szoftverfejlesztő cég és Braining Hub IT oktatási központ is a kalapjaim közé tartozik. Szeretném megkérni a beszélgetőpartnereinket, hogy mutatkozzanak be. Domonkos, megkérlek, kezdd meg a bemutatkozást!
Tikk Domonkos: – Köszönöm szépen a meghívást, Tikk Domonkos vagyok, a Gravity R&D Zrt-nek az egyik alapítója és az ügyvezetője. Cégünk ajánlórendszereket fejleszt és szolgáltat az ügyfeleinek, két termékünk van, egy nagyvállalati termékünk, aminek a neve Yusp, és ennek a kistestvére egy KKV-s termék, az pedig Yuspify.
Laczkó Gábor: – Szuper, köszi! Károly?
Benedikt Károly: – Köszönöm én is a meghívást. Én Benedikt Károly vagyok, a Duna House marketing-, PR- és elemzési vezetője, és így nagyon érdekesen, több oldalról látom az adatoknak a fontosságát és kérdéskörét. Remélem, hogy ma este több érdekességet tudok nektek mondani. A Duna House a magyarországi ingatlanpiac egyik legnagyobb szereplője. Három országban vagyunk jelen, Lengyelországban és Csehországban is vannak irodáink, és így a régióban elég sok adatot és érdekességet látunk. Elsősorban most magyarországi adatokról fogok beszélni nektek.
Laczkó Gábor: – Köszönöm! László?
Hallgat László: – Sziasztok, én is köszönöm a meghívást. Én a Praktikernek vagyok az e-kereskedelmi vezetője. Nem olyan régen tanulom ezt az adat-kérdéskört, és próbálok benne egy kicsit otthonosabban mozogni, hiszen a szakmánkhoz ez elengedhetetlen. A Praktikerről olyan nagyon sokat gondolom nem kell mondani. Lényeges róla tudni, hogy 2016 óta már nem egy multinacionális cégként, hanem a magyar tulajdonú Wallis csoport tagjaként üzemelő barkácsáruházláncként vagyunk jelen a magyar piacon.
Laczkó Gábor: – Nagyon szépen köszönöm a bemutatkozást, vágjunk is bele ma délutáni programunkba, beszélgetésünkbe. Három különböző szektorból jöttök, de mindannyian az adatokhoz elég közel álltok, illetve az adatok felhasználásához. Lehet hallani arról, hogy különböző területeken, különböző régiókban, országokban milyen ennek a kultúrája, milyen az adatfelhasználás, az adatgyűjtés kultúrája. Tengerentúlon azt hallani, hogy mindent testreszabnak, és a marketing az egyik legerősebb lába a vállalatoknak. De mi újság itthon? Ha kicsit most kiléptek a saját körötökből, ahol ti mozogtok, akkor mit láttok a magyar piacon? Szerintetek hol tart most az adatok terén, adatfelhasználás, adatgyűjtés terén a mai magyar piac?
Benedikt Károly: – Kezdem akkor talán én. Szerintem egy nagyon erősen fejlődő terület ez mind marketing, mind általános üzleti adatelemzés szempontból. Azt gondolom, hogy aki még nem jött rá a mai napig, hogy nagyon fontos az adatok és azoknak az elemzése, az nagyon erős lemaradásban van. Inkább itt már csak abban van verseny, hogy ezt ki tudja a lehető leggyorsabban és legoptimálisabban felhasználni. Saját iparágat mondok, az ingatlanközvetítésben, az ingatlanpiacon a legnagyobb szereplők fej fej mellett és versenyben haladnak azért, hogy a lehető legoptimálisabb és legjobb rendszerekkel tudják kiszolgálni az ügyfeleket. Hogyha Amerikát nézzük, akkor az ingatlanközvetítés terén is óriási különbségek vannak. Mi néhány éve szponzoráltuk egy könyvnek a fordítását, az írónak a lakáspiaci történetét, ahol hosszú fejezeteken keresztül arról olvashatunk, hogy egyes adatokból és adathalmazokból kinyert információk mennyire segítik a munkát és milyen érdekességeket rejtenek. Hosszú évekre visszamenőleg nagyon-nagyon sok adatuk van, van egyfajta előnyük, de most már Magyarország is jó irányba tart azt gondolom, a magyarországi vállalatok tudatosan foglalkoznak ezzel a témakörrel.
Laczkó Gábor: – Szakemberek – mit látsz egyébként – megvannak hozzá?
Benedikt Károly: – Én azt gondolom, hogy – ha itt körbenézünk a beszélgetőtársaim között is – informatikai oldalról is és marketing oldalról is egyre többen vannak, akik nagyon tudatosan készülnek arra, hogy az adatalapú marketingkommunikáció, az üzleti elemzés, az meglegyen. Már megvannak a szakemberek azt gondolom. Lehet, hogy még nem tömegével, és lehet, hogy még vadászni kell őket, de a kezdeti lépések biztos, hogy elkezdődtek már.
Hallgat László: – Abszolút. Én is azt gondolom, hogy ezelőtt egy pár évvel még azt mondtuk, hogy 30-40 évvel mindig le vagyunk maradva az amerikaiakhoz képest. Talán most már nincs ekkora szakadék. Kicsit gyorsabb követővé vált Magyarország, még hogyha a nyugat-európai országokhoz képest egy kicsit lassabb is, de mégis azért hamarabb begyűrűznek ezek hozzánk, a fontosságát valóban nem vitatja már senki. Hogy mennyire erős az akarat a cégben arra, hogy ezt fel is használja, az nagyon sok mindentől függ. Most, hogyha a saját példánkból indulok ki, akkor nagyon-nagyon sok évre visszatekintő offline, megszokott üzletmenetet vivő cégen egy digitalizációs átalakulás történik, vagy egy ehhez kapcsolódó e-kereskedelemnek a fejlődése, vagy ezzel szorosan együtt járó e-kereskedelmi fejlődés, eleinte biztos, hogy döccenőkkel találkozik. Utána, ahogy kezd beérni az eredménye annak a munkának, amit ez a digitalizáció vagy ez e-kereskedelmi törekvések hoznak, akkor ez egy felgyorsuló ágba kerül. Aztán néha átesünk a ló másik felére, amikor már jó lenne egy kicsit fékezni, mert annyi dolog esik ki, hogy már nem tudunk a ránk eső adatokkal mit kezdeni. De aztán megtanulja a szervezet ezt kezelni, használni, és egyre jobban, egyre célzottabban tud az adatvagyonnal gazdálkodni. Kérdezted a szakembereket, igen, azt gondolom, hogy egyre több van belőlük, egyre elérhetőbbek. Én az eszközökre is kitérnék még, hogy azért ezelőtt egy 10 évvel professzionális eszközök nyilván elérhetőek voltak, csak iszonyú drágák voltak. Illetve a hozzáértés egy egészen magasfokú képzettséget igényelt, nagyon drága lett volna bárkinek ilyen szakembereket tömegével alkalmazni. Tömegesnél még most sem tartunk, de az eszközök szerintem közelebb kerültek a cégekhez, akár kisvállalatoknak is elérhető távolságba. Az adatelemzésre alkalmas fiataloknak pedig egyre több olyan iskola és olyan képzés van, amiből abszolút használható szakemberek esnek ki. Ha valakinek már van pár éves múltja olyan területen, ahol ez fontos már, akár e-kereskedelemről beszélünk, vagy bankszektorról, vagy igazából többet is lehetne mondani, ahol kicsit már jobban foglalkoznak az adatokkal, ott már a vezetői elvárás alapszinten is az, hogy digitalizált írástudó emberek legyenek körülötte. Egy adatelemző is akkor a legjobb, tehát már nem controllereket keresünk, hanem adatelemzőket keresünk, a kettő között nekem van egy árnyalatbeli különbség, aztán hogyha hozzáértők majd hozzászólnak, akkor nem biztos, hogy ez egy ekkora szakadék, de nekem mégis érződik a különbség, hogy nem egy Excel-táblát készítünk ma már egy adatbázisból, hanem ennél sokkal előrébb tart ez a szakma.
Laczkó Gábor: – A nagyvállalathoz köthető egyfajta lassúság, ami egy erős offline – nektek van egy erős offline részetek is. Amikor magyar tulajdonba kerültetek, akkor érezhető volt, hogy gyorsított a digitalizáció a folyamaton?
Hallgat László: – Abszolút. Ez abszolút tulajdonosi elvárás volt, hogy álljunk át egy korszerűbb vállalatirányításra és gondolkodásmódra. Nyilván egy tulajdonosváltás mindig hoz egy mindset-változást is. Nekünk lehet mondani, hogy szerencsénk volt ebben a kérdésben, hogy az elektronikus csatornákat, az e-kereskedelmet, a vállalati digitalizációt az új tulajdonos messzemenőkig támogatta, inkább követelményként állította elénk.
Laczkó Gábor: – Domonkos, ti nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi piacon is dolgoztok. Mi a mostani magyar helyzetkép, amit te látsz?
Tikk Domonkos: – Én azt látom – nyilván ezt az ügyfeleinken keresztül látjuk elsősorban –, hogy az a léc, ami a belépési szinthez kell, az egyre lejjebb van, tehát ehhez mi is alkalmazkodunk. Míg korábban csak a nagyvállalati ügyfelekre fókuszáltunk, most már van KKV-s termékünk is. És ez azért is van, mert egyre inkább elvárás az, hogy ezek elérhetőek legyenek, úgy legyenek csomagolva, hogy könnyen feldolgozható legyen, ennek a szférának az igényeihez idomítva. Ez alatt azt értem, hogy egy integráció ne tartson heteket, hónapokat, hanem akár néhány klikkel megvalósítható legyen, ugyanakkor funkcionalitásában meg ne legyen lényegesen butább, mint egy komoly adatbányász termék. Ezek jelentik számunkra a kihívást elsősorban, hogy a komplex dolgokat hogyan tudjuk úgy becsomagolni, hogy könnyen fogyasztható legyen. Ezt csinálja ugye a Yuspify termékünk. Szóval azt látom, hogy egyre inkább, már az egészen kicsiny webshopok is igényt tartanak különböző online marketing adatelemző, vagy az adatokból valamilyen plusz értéket termelő szolgáltatásra, legyen az egy ajánlórendszer, amit mi csinálunk, vagy legyen az bármilyen egyéb marketingeszköz, ami a piacon elérhető. Arra a kérdésre kicsit kitérve, hogy emberi erőforrás szempontjából hogy állunk, én azt látom, hogy még mindig nagyobb a kereslet a piacon, mint amekkora a kibocsátása a megfelelő intézményeknek. Tehát különösen tapasztalt és jó szakembert nehéz találni, és pont ebben látom azt is, hogy egyrész sok olyan vállalat van, aki úgy gondolja, hogy bizonyos fejlesztéseket internalizálja, tehát saját maga csinálja meg, legalábbis az elmúlt 5-6 évben láttuk ezt a trendet. Most ez megfordulni látszik, mert látják azt, hogy nagyon nehéz hozzáférni azokhoz az emberekhez, akik ezt képesek csinálni, és ha ott is vannak, akkor könnyen átszállnak egy másik, akár versenytárs, akár pedig egy másik vállalathoz. Úgyhogy ezért kezdik biztosabbnak látni a nagyobb szereplők is, hogyha egy beszállítóval dolgoznak, és nem saját maguk csinálnak mindent, ami nem feltétlenül a leglényegesebb a saját üzleti politikájuk szempontjából.
Laczkó Gábor: – Igen, mert ha például egy specifikus terméket nézünk, akkor nemcsak ebben a szegmensben, hanem bármilyen szegmensben software as a service szolgáltatásként nagyon sok mindent már lehet integrálni. Nekem még egy kérdés merült fel, hogy említetted az integrációt, és nektek kis partnereknek is van terméketek. Mennyire van felkészülve a magyar piac, hogy egy-egy integrációt a másik oldalról ők is zökkenőmentesen megtegyenek? Fel van készítve a ti terméketek arra, hogy csatlakozzon, de a másik fél mennyire van felkészülve erre, hogy ez zökkenőmentes legyen?
Tikk Domonkos: – Igyekszünk úgy dolgozni, és erre ügyfélelégedettség-kutatásokat végzünk, interjúkat csinálunk a jelenlegi felhasználóinkkal, hogy mi az, amivel könnyebbé tehetjük ezt a folyamatot számukra. Ez alapján csinálunk varázslókat, wizardokat, hogy néhány lépésben ez megvalósítható legyen. Mert azt látjuk, hogy jellemzően ennek a szférának – itt a webshop KKV-kat, e-commerce KKV-kat értem – jellemzően nagyon kevés erőforrása van arra, hogy ezzel foglalkozzon. Tehát vagy a tulajdonos, vagy egy-két ember van még, aki valamit konyít az IT-hoz, végülis nekik nem is ez a dolguk, hogy IT-szakemberek legyenek. Ehhez igyekszünk mi idomulni, és azt látjuk, hogy egyre inkább van erre fogadókészség, tehát mind a két oldal közelít a másikhoz. Mi igyekszünk úgy megvalósítani ezt a terméket, hogy a lehető legegyszerűbb legyen a számukra, tényleg néhány klikkel 2-3 perc alatt meg lehessen csinálni, ők pedig azt a néhány klikket, meg azt az utasítássorozatot, ami ehhez szükséges, azt figyelmesen nézik meg. De azért nyilván vannak sztorik házon belül is, amik a különböző bakiparádékról szólnak ügyféloldalon, de akár a mi oldalunkon is.
Laczkó Gábor: – Említetted ugye e KKV-kat, még egy kérdés merült fel bennem, hogy akkor mire számíthatnak a nagyok? Ott egy integrációs folyamat – tudom, hogy nem lehet ezt standardizálni – nagyságrendileg mennyi időt vesz igénybe?
Tikk Domonkos: – A KKV-knak való fejlesztésből nálunk profitál nagyvállalati termék is, mert olyan tool-okat fejlesztünk, amivel ez egyszerűsödik. KKV-k esetén azért az jellemző, hogy valamilyen platformot használnak e-commerce-ben, ami egységes, és ahhoz könnyebb idomulni, míg a nagyvállalatoknál ez kevésbé jellemző. Tehát vannak azért nagyvállalatok által is használt e-commerce platformok, amikért súlyos árat is kell fizetni, de általában a saját fejlesztés, vagy egyedi custom-megoldás van, és akkor ott az integráció egy kicsit hosszabb. Hogy konkrétan válaszoljak, hogy mit jelent ez a hosszabb, ez nyilván attól függ, hogy mennyire bonyolult egy rendszer, hogy integrálnunk kell-e esetleg a BIOS-rendszerrel, tehát a boltbeli kassza elszámolási rendszerrel is, vagy csak az e-commerce platform backend-jével. Néhány héttől a néhány hónapig tart ez, mert jellemzően azért több szereplő is van mindkét oldalon, akik leülnek egymással beszélgetni, megtervezik, hogy mi az ideális megoldás, és akkor utána ezt közösen megvalósítjuk.
Laczkó Gábor: – Jó, köszönöm. Ha egy kicsit visszamegyünk az időben, mikor volt az a pont, amikor felismertétek, hogy az adatokra kiemelten kell figyelni, emlékeztek rá? Ha így évet lehet mondani, mikor lehetett?
Hallgat László: – Szerintem nem is az adatoknak a fontossága került előtérbe, hiszen én mióta dolgozom, mindig is fontos volt. Inkább az, hogy milyen frekvenciával, vagy milyen gyorsasággal változik, milyen mélységben elemezzük, és arra milyen sűrűséggel nézünk rá, az változott nagyon sokat. Egy nagyvállalati környezetben az, hogy egy BI működik, ezeket controllerek vagy akár controller-osztályok folyamatosan elemzik, ebből heti, havi, napi különböző adatok készülnek. Ez egy nagyon régóta bevett szokás. Az, hogy ez automatizálásra kerül, és ebből dinamikusan változó touchboardok készülnek, amit akár okostelefonon reggel már a kávé mellett szürcsölgetve valaki végig tud pörgetni, ez egy óriási változás, és ennek a mélysége is, hogy az üzletébe milyen mélységben tud valaki belelátni. Én azt gondolom, hogy itt szintén a digitalizáció, és az e-kereskedelem, legalábbis az én oldalamról nézve egészen biztosan hozott egy óriási változást. Egyrészt az ügyfelektől is elvárt digitális fejlesztések hoztak egy kitárulkozó lehetőséget, tehát egy óriási kaput nyitottak ki. Kapkodtuk a fejünket, hogy már ezt is lehet, már azt is lehet, és itt is említettem ugye, hogy akár át lehet esni a ló másik felére, hogy akkor mindent is szeretnénk látni. Akkor jön az a pillanat, hogy ez már sok, nem tudunk vele mit kezdeni, és akkor kezdi az ember ezt valahogy keretbe tenni, végiggondolni, és tudatosan építeni. Az első alkalom az olyan, mint amikor a gyereket beengedik a cukorkaboltba és azt mondja, hogy hú, mindent szeretnék innen megkapni, jól teleeszi magát aztán el is rontja vele a gyomrát. Egy kicsit később tudatosan elkezdi minden cég azt mondani, hogy jó oké láttuk, hogy ez milyen szép, színes, szagos, akkor nézzük meg, hogy ezt hogyan lehet üzletileg értelmes módon úgy összerakni, hogy ez valóban pénzt termeljen, ne pedig csak egy mutogatható touchboard-felület legyen, hogy nekünk egy ilyen is van.
Laczkó Gábor: – Itt említetted, hogy ez egy nagy mindset-változás is. Ezt egyébként személyesen hogy élted meg? Egy lehetőségként, hogy akkor gyerünk, és minél többet tanuljunk, vagy inkább nehézségként, hogy megint valami, ami jön, és akkor bele kell vágni?
Hallgat László: – Mindenképpen lehetőségként. Tehát az fel se merült bennem, hogy ez hátulütő lesz, de amit mondasz, az benne van, hogy gyakorlatilag újra kellett tanulni majdnem mindent. Az e-kereskedelem önmagában is egy teljesen új falat volt, egy olyan kereskedőnek, aki ezt nem gyakorolta, vagy nem kezdte el kicsiben, hanem hirtelen belecsapott egyből a nagyvállalati környezetben, az is egy új tanulás, utána az új digitalizáció, az is egy teljesen új tanulás. Ezt az egész rendszeren, az egész vállalaton keresztülvinni, az megint egy új kihívás, úgyhogy igen, ez a része is megvan, hogy tartogat nehézséget is, nemcsak pozitívumokat. De én azt gondolom, hogy ez kifizetődik, ez nagyon megéri, meg imádok mindennel foglalkozni, ami változást hoz és fejlődést, szerintem, aki most itt az asztalnál van, ezt mindenki elmondhatja magáról, hogy a „haladjunk-mentalitás” az úgy benne van.
Benedikt Károly: – Egyetértek ezzel, hogy ez abszolút felismerés, és hogy szükségszerű volt. Régen is kellett foglalkozni adatokkal, a Barométer, ahol nekünk az ingatlanpiaci elemzésünk van, az most lett 10 éves. 2011-ben kezdtük el azért, mert nem volt senkinek adata, hogy a piacon mi történik, milyen árak vannak, és hogy milyenek a tranzakciószámok. Ez üzleti szempontból kényszer volt, hogy elkezdjük feldolgozni a saját adatainkat, és egy piaci előrejelzést tudjunk adni, elsősorban magunknak, az üzleti eredménynek, logikának a kitalálása érdekében. Valóban 2-3 éve van az nálunk is, hogy ezt a nagyon nagy adatmennyiséget és adathalmazt – amit egyre-egyre könnyebb lett megszerezni az online világ miatt – hogyan tudjuk értelmesen felhasználni, és még előrébb mutató dolgokat csinálni belőle, azért szerintem az adatokkal már mindenki régóta foglalkozik.
Laczkó Gábor: – Menjünk egy kicsit személyes vonalra, engem érdekel a tanulás, a megújulás, hogy amellett, hogy éppen az ember csinálja a felelősségteljes munkáját, ti hogyan találtatok időt arra, hogy felvegyétek azt a tudást? Vagy mit tettetek, hogy megtanuljátok ezt az új szemléletmódot?
Tikk Domonkos: – Abból a szempontból szerencsés helyzetben vagyok, hogy én ezt tanultam már az egyetemen, és utána tanítottam is jópár évig. Ebbe az irányba, ebbe az adatbányászat irányba én 2001-ben kezdtem el kutatni, aztán meg később nyilván oktatni is. Ajánlórendszerekkel 2006. második felében kezdtünk el foglalkozni, amióta azért inkább üzleti pozícióban vagyok, azóta nagyon nehéz akár ezt a szűk területet is követni. Eljárok az éves rendes nagy tudományos konferenciára, ami egyébként pont a hó végén lesz Amszterdamban, online is lesz, meg fizikai konferencia is, de azért nem az van, hogy leülök a kanapéra és elolvasok három cikket esténként, mert nincsen rá időm. Nagyon szelektív lesz így az ember, és csak a legfontosabbakat tudja magának kimazsolázni.
Hallgat László: – Ez az én részemről pedig úgy néz ki, én mindent az e-kereskedelemhez kötök a Praktikeren belül, ez a 2007-2009-es időszak, amikor épült az e-kereskedelmi rész, akkor szabadkéz volt, hiszen nem volt még ez ennyire felpörögve, nem érezte senki annyira sürgetőnek. Egyszer majd kész lesz, de jó lesz, jó kis ékszerdoboz a nagy Praktikernek a szervezetében. Ott még azért volt lehetőség, illetve szerencse kérdése is, azt kell mondjam kapcsolódva Domonkoshoz, hogy a munka mellett akkor van esélyed ezt a tudást fölszedni vagy jobban elmélyedni benne, hogyha olyan partnerekkel találkozol, és olyan cégekkel dolgozol együtt, vagy olyan szakértőkkel dolgozol együtt, akivel a munkamegbeszélések is önmagában már tanulási folyamatok, de ettől függetlenül nehéz. Utána kell olvasni és muszáj elolvasni a szakmai cikkeket, a szakmai könyveket, meg kell nézni egypár előadást. Most az amszterdami példára, amit Domonkosék elő fognak adni, azt nyilván le kéne ülni, meg kéne nézni, hogy abból profitálni lehessen. Igen, időt kell rá szakítani, de azt gondolom, hogyha valaki nyitott az újra, és ráadásul ebben szeretne fejlődni és dolgozni, akkor szerintem ez nem problémaként merül föl, hanem csak egy egyszerűen a napi rutinba beillesztendő – még csak nem is feladatnak nevezném, hanem – egy ilyen hobbi – bár azért kicsit durva hobbiszinten üzemeltetni egy vállalatot.
Laczkó Gábor: – Károly, te?
Benedikt Károly: – Igen, egyetértek én is, a szemléletmód a legfontosabb. Én is abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy az ingatlanpiac előtt ügynökségi oldalon nagyon-nagyon sok informatikai cégnek csináltam a kommunikációját. És amikor a sajtóközleményeket erről írtam, hogy BI-megoldások, és hogy ne az Excel-táblával kezdjen el egy vállalat foglalkozni meg adatokat elemezni, hanem vannak erre megoldások, dobozos, akár saját fejlesztésű megoldások, akkor az ember hoz magával egy olyanfajta szemléletet, amit utána nagyon könnyű átültetni bármilyen iparágban és bármilyen vállalatban. Akár kisvállalat, akár nagyvállalat, inkább egy nagyvállalati környezetben mindig az a kérdés, hogy ha ilyen szemléletmódú szakemberek találkoznak, akkor van optimális helyzet. Utána már csak a feladat leosztása kérdéses, hogy ezzel ki foglalkozzon, az IT, a marketing, vagy a pénzügyi és üzleti vonal, de az mindig szerencsés, hogyha már erről vitatkozik egy vállalat, és nem arról, hogy egyáltalán kell-e foglalkozni vele. Ami szerintem a tudásnál és a tanulásnál is „fontosabb”, és nagyon szerencsés, hogyha az ember megtalálja a partnereket, és nem szeretne mindent házon belül megcsinálni. Mert lehet, hogy ajánlórendszert is mindenki tud programozni, kitalálni és véghezvinni, de hogyha arra van már megoldás, ami a világon nagyon-nagyon sok helyen nagyon jól működik, akkor azt gondolom, hogy az a legfontosabb, hogy ezeket hogyan tudjuk integrálni vagy beépíteni, mert akkor ez sokkal gyorsabb folyamat lesz. Tehát a szemléletmód a legfontosabb, és hogyha egy vezető, akár már középvezetői szinten, vagy akár egy marketingcsapat, vagy egy online marketinges érzi és tudja, akkor lesz sikerre ítélve egy ilyen projekt.
Laczkó Gábor: – Igazából, ha egy kicsit tovább megyünk és elkezdjük boncolgatni, hogy hogyan kezdünk bele magába az adatainknak a felhasználásába, sokszor azzal találkozunk, hogy partnereknél az a probléma, hogy még a kérdést sem tudják feltétlenül feltenni, hogy mire van szükség. László, te ezt pedzegetted is az előbb, hogy stratégiailag, üzletileg is fel kell tudnunk tenni azokat a kérdéseket, amiből a valódi adatot, valódi eredményt szeretnénk majd megkapni. És igazából sokan ezzel vannak bajban, hogy ezt sem tudják feltétlenül meghatározni. Ti ezt hogy tettétek, hogy választottátok ki, hogy nektek mire van szükségetek? Tehát hogyan hoztátok meg ezeket az üzleti döntéseket?
Hallgat László: – Megint csak konkrétan magunkról beszélek. Hogyha az elején már az Excel-tábláknál tartottunk, ott is tudni kellett, hogy mit szeretnénk ezektől az adatoktól. Tehát aki a többi adatnál nem tudja eldönteni, hogy mit szeretne belőle, az az Excel-tábláknál sem tudta. Gyakorlatilag volt neki rengeteg jelentése, amit elolvasott, mert a kötelessége volt, de nem adat alapon döntött, hanem valószínűleg egy ösztönös kereskedő volt, ha a magam területéről beszélek továbbra is, ami nem mondom, hogy életképtelen, csak van az a méret, ami fölött ez már nem tud működni. Egy pár fős KKV-t, vagy egy pár fős vállalkozást még el tud vezetni a vezető saját kútfőből néhány adatból, de ha följebb megyünk, akkor egészen biztosan adatra van szüksége. Akkor viszont a jó kérdést kell föltenni, így van. Mi úgy kezdtünk neki, hogy azt mondtuk, hogy stratégiai szempontból nekünk most a legfontosabb a vevő. Tehát nem a beszerzési ár, meg nem az ellátási lánc, mindegyik nagyon fontos, nem azt akarom mondani ezzel, hogy ezek hátrébb valók, csak a legelső pontra helyezzük a vevőt. Akkor nézzük meg, hogy ki a mi vevőnk egyáltalán, és akkor ebből jön az első kérdés abból az adathalmazból, ami eddig rendelkezésünkre áll, mondjuk 20 év áruházi blokkadatok, törzsvásárlói adatok, oldallátogatási adatok, amik megvoltak, akkor ebből hogyan tudjuk megállapítani, hogy ki a mi vevőnk. Hogyha már megállapítottuk, hogy ki az a vevő, aki hozzánk jár, akkor oké, ők sorolhatók valamilyen típusba? Vagy lehet őket szegmentálni? Perszonalizálni? Igen. Akkor, hogyha ez is megvan, akkor rendben, a különböző perszónák, különböző szegmensek mit szeretnének a Praktikertől, mik az elvárásaik, mi az, ami nekik fontos, vagy mi az, ami nem fontos, és akkor így egymásra halmozódnak a kérdések, és az egyik adódik a következőből. A fókuszvesztés talán az egyetlen veszélye ennek, mert amikor elkezdenek az adatok megérkezni, akkor hajlamos az ember gyorsan dönteni, azt mondani, hogy akkor már tudom a megoldást. Holott még a kérdésnél tartunk, tehát hogy egyelőre még csak boncolgassuk, és nézzük meg, és ássunk a mélyére, de ez nyilván egy következő téma. Nekünk az volt a fontos, hogy a stratégiához illeszkedő kérdést tettük föl, és akkor ebből utána a többi az folyamatosan következett.
Laczkó Gábor: – Mondtad a cukorboltos példát, hogy túl sok opció, meg túl sok lehetőség, túl sok mérési lehetőség. Ezek közül akkor a vevőt vettétek figyelembe, és aszerint próbáltátok priorizálni, hogy mi az, ami még ennek fényében a legfontosabb, vagy a legjobb a számotokra?
Hallgat László: – Itt nem adatforrásról beszélek, itt azt mondanám, hogy a rendelkezésünkre álló teljes adatvagyont megpróbáltuk ebből a szempontból elemezni. Tehát azt mondani, hogyha a vevőinket akarjuk megismerni, akkor ez hogy fog kiesni az ügyfélszolgálati visszajelzésekből, hogy fog kiesni a vásárlási szokásokból, a blokkadatokból, tehát hogy mindenből, akkor próbáljuk meg erre a kérdésre választ adni, hogy ki a Praktiker vevője. És akkor utána a többi az ebből következik.
Laczkó Gábor: – És egyébként itt bevontátok esetleg az offline vásárlókat is, ott is tudtatok adatot gyűjteni?
Hallgat László: – Igen, abszolút. Hát nyilván ez egy anonimizált adat, tehát ott a perszonalizáció nem megy, ott blokkszinten tudjuk nézni, hogy egy kosárban mik szoktak lenni, azt mikor szokták vásárolni, mi mivel van összepárosítva és ezekből lehet aztán következtetéseket levonni. És itt bejön az is, amit az előbb már Károly behozott a képbe, hogy nyilván ezt nem mi csináltuk, nem a saját kútfőnkre hagyatkoztunk, hanem megbíztunk ezzel hozzáértő szakembereket, akikkel előtte nagyon sokat beszélgettünk, különböző workshopokat folytattunk, és utána ők ennek fényében, a mi kérdéseink ismeretében, és az adatbázisaink ismeretében szépen elvonultak, és elkészítették a saját elemzéseiket. Utána ezt tovább beszélgetve, boncolgatva haladtunk tovább, és ez azóta is így van. Tehát ez egy rendszeres együttműködés. A különböző rendszereknek az összekötése kezdetektől van. Van kasszarendszere az embernek, van backendje a webshopjának, van egy ERP-rendszere, nagyon sok kicsi, vagy nagyobb rendszerből tevődik össze. Ebből mindegyikből esik ki adat. eleinte ezeket külön-külön elemezgeti, mert nincs meg a lehetőség rá, később viszont egyre többet kutatja az ember, azt hogy hogy lehetne ezt összekötni, hogy ne kelljen ehhez külön hozzányúlni, hanem a két adatot akár összevetve, vagy együtt kezelve is lehessen kezelni. Ez egy idő után elhozta azt is – nálunk legalábbis –, hogy kvázi le kellett cserélnünk a teljes infrastruktúrát, most már lassan nem nagyon tudok mondani olyan rendszert, ami megmaradt, és ez mind az elmúlt 3-5 évnek az eredménye.
Benedikt Károly: – Nálunk ingatlanpiac szempontból mindig azt gondolom, hogy mi különleges helyzetben vagyunk, de hát minden iparági szereplő azt gondolja magáról, hogy különleges helyzetben vannak. Nagyon nehéz a termékünk, az ingatlan, mert számtalan paraméterrel rendelkezik, és nagyon nehéz meghatározni, hogy ezek mennyire befolyásolják akár eladói, akár vevői oldalon a keresést/eladást. Mi próbáltuk üzleti szempontból különválasztani a kettőt, mert hogyha mind a két oldalnak segítünk közvetítőként, nekünk egyértelműen az ajánlás, a saját kínálatunknak a megléte a legfontosabb, és hogy ebből a kínálatból megtalálja mindenki a saját képére szabható legjobb megoldást. Ezekben jellemzően nagyon sok a mai napig a személyes offline paraméterezés és skálázás, hiszen itt az emberekből, az ügyfeleinkből ki is kell szedni igazából, hogy ők mit szeretnének, és nagyon nehezen tudják ezt elmondani, leírni. Én mindig azt gondolom, hogy egy Praktiker áruházban sokkal könnyebb egyes termékekre specializálni, aztán persze ez nem így van. Egy ingatlannál az emberek igazából nem is tudják, hogy mit keresnek. Nekünk ez a nehézség, és ebből kell dolgozni, és ebből kell automatizált rendszereken keresztül nekik segíteni. A másik, és erről nagyon sokat tudunk beszélgetni, hiszen Domonkos szakterülete, és erről majd ő fog mondani pár dolgot, hogy nagyon sok adat hogyan működik. Másik oldalon, az eladókat hogyha nézzük, akkor ott a kérdés nagyon egyszerű volt, mert ott mindenkit az ár érdekelt, tehát hogy mennyit ér az ő ingatlana, és akkor nekünk ez egyszerű volt, hogy mennyit ér az ingatlan. Nagyon sok tranzakciós adatunk volt, ezekből ki kellett találni, hogy hogyan tudjuk megmondani a legpontosabb árat, és ezzel mi nagyon sokat dolgoztunk – nem titok talán –, külső szakemberekkel is, hogy mik azok a tranzakciós paraméterek, amik befolyásolják az ingatlan árát. És lakásoknál talán most már ez egy egészen jól megfogható dolog, és erre nekünk is van megoldásunk, a dh.hu-n ha beírja az ember a paramétereket, akkor mi becslünk egy ársávot, ami tényleg nagyon sok mindentől függ. Hogy a megoldásig eljussunk, ezzel nekünk nagyon sokat kell dolgozni, hiszen tájolás, emelet, szobanagyság, elhelyezkedés, lift van-e, vagy nincs. Ott vannak még mindig, ami szerintem talán megbecsülhetetlen kategória, az egyéni preferenciák, például az ingatlannak a környezete, a szomszédok, és a közvetlen szomszéd, ami lehet, hogy soha nem lesz automatizálható, és ezért pontos ingatlanárat talán soha senki nem fog tudni mondani. Azt gondolom, hogy megközelítőleg tudjuk majd mindig ezt meghatározni. Tendenciákat már sokkal jobban látunk, és nekünk ez a kettő kérdés volt, eladói és vevői oldalon a legfontosabb, erre kerestük a megoldást, és erre gyűjtöttük az adatokat. Ami nekünk nagyon nehéz ingatlanpiaci szempontból, hogy a mai napig nagyon nehezen elérhetőek az adatok központi szinten, tehát kormányzati szinten. A KSH-nak van ugyan egy felmérése, és egy viszonylag nagy adatbázisa, de óriási késéssel érkezik a piaci szereplőkhöz, illetve a nagyközönséghez képest. Pontosan nem tudjuk megmondani a mai napig, hogy tavaly mennyi ingatlantranzakció volt, ezért kellett nekünk mindig megbecsülni saját adatokkal. Az MNB pár éve elkezdte egy viszonylag szélesebb körű és gyorsabb elemzés készítését, de itt azért adatmennyiségben és az adatok elérhetőségében is van nehézség. Ezért kell szerintem minden piaci szereplőnek saját magának kialakítani ezt a rendszert, kevesebb adattal nem annyira könnyű, tehát könnyebb lenne, hogyha még több adatunk lenne, de hát itt van előrelépés és nem panaszkodom. Szerencsére működik, és nekünk is működik a Saccolónk, amit még csak így neveztünk el, a Saccoló, ami nagyvárosok és Budapest tekintetében egy viszonylag pontos ársávot tud adni egy eladónak, hogy mennyit ér az ő ingatlana, merthogy neki ez a legfontosabb.
Laczkó Gábor: – Ezt akkor úgy kell elképzelni, hogy ha bepötyögöm az adatokat, akkor tulajdonképpen így kiköpi magából az eredményt, hogy ez x millió forint?
Benedikt Károly: – Igen és természetesen megcsillagozva a részt.
Tikk Domonkos: – Csak azt akartam ehhez hozzátenni, hogy a Praktikernek, illetve a Duna House-nak az a lényeges különbsége, hogy míg a Duna House-nál szinte minden termék egyedi, tehát nincsen nagyon két egyforma ház, lakás stb. Viszont, ha én egy gérvágót akarok venni, akkor ott azért az ár pontosan specifikált. Gérvágóból egy meg még egy, az pont ugyanolyan, tehát nincsen lényegi különbség a kettő között, és ez van az adatfeldolgozásban is. Vannak egyébként olyan típusú piacok, mint a Duna House-é, például a használtautópiac, vagy az online marketplace-ek, ahol egyedi termékek vannak fönt. Mi is másképp, más algoritmusokkal, más leírókkal foglalkozunk abban az esetben, mint hogyha tömegtermékekről van szó, még akkor is, hogyha akár az inventory több százezer termékből is áll. Egy konkrét termék megtekintésének, megvásárlásának valamilyenfajta jellemzéshez szükséges az, hogy valamilyen hasonlóságot számoljunk. Tehát az egyik ingatlan és a másik ingatlan között valamilyen módon meghatározzuk, hogy mi az, ami hasonló. Ez lehet olyan paraméterek alapján, amit az ingatlanos cégek nyilvántartanak, illetve lehet az alapján is, indirekt módon, hogy a felhasználók hogyan viszonyulnak hozzá, tehát hogy azok a hasonló ingatlanok, amilyeneket hasonló felhasználók néztek meg. A vettek meg – az ugye nehezebb, mert egy fogja megvenni és a Duna House-nál valószínűleg tudják, de az ingatlan.comnál már végképp nem tudják, hogy ki veszi meg a végén az adott ingatlant. Inkább viselkedési adatokat érdemes felhasználni, hogy összekössük az amúgy egyedi termékeket.
Laczkó Gábor: – Domonkos, nekem még hozzád az a kérdésem, hogy szolgáltatóként ti abban adtok segítséget a partnereiteknek, hogy ezeket a fő irányvonalakat meghatározzák, hogy például nekik mire van szükségük? Ez benne van a munkátokban?
Tikk Domonkos: – Természetesen. Elsősorban nyilván a nagyvállalati ügyfeleknél, mert azt gondoljuk, hogy a dobozos terméknél ez eleve adott. Mi úgy állunk hozzá általában egy ilyen ügyfél-Gravity kapcsolathoz, hogy először megpróbáljuk megérteni, hogy mit akar a felhasználó, vagy az ügyfél. Azon belül is szegmentálni szoktuk az ügyfeleket, hogy a perszonalizációról, ajánlórendszerekről milyen tapasztalatai vannak, vannak-e egyáltalán tapasztalatai. Tehát a mi feladatunk itt az evangelizáció, hogy megismertessük, hogy egyáltalán mire jó egy ajánlórendszer, vagy már ő is használt, esetleg próbálkozott sajátot építeni, vagy egy versenytársét használja, és akkor más és más módon állunk hozzá. Megpróbáljuk a fájdalompontokat meghatározni, melyek azok a metrikák, amelyeket javítani akarnak, milyen adatok állnak ehhez rendelkezésre. Ez alapján épül föl egy projekt, megegyezünk az ügyféllel, hogy milyen adatokat kapunk mi, és milyen ajánlási szcenáriók vannak. Egy egyszerű példát mondok: mondjuk egy weboldal főoldalán nyilván mást fogunk ajánlani, mint egy termékoldalon, mert a főoldalon inkább személyre szabott termékeket ajánlunk, egy termékoldalon pedig vagy kiegészítő, vagy helyettesítő termékeket szoktak ajánlani. Ezeket egyesével átbeszéljük az ügyféllel, hogy melyik megjelenési pozícióra mi az, ami a mi best practice-ünk alapján javasolt, amit természetesen az üzleti igény módosíthat vagy felülírhat.
Laczkó Gábor: – Károly, ugye mondtál már olyan funkciót a Saccolóval, ami már konkrétan nevén nevezhető, akár funkciómegoldás arra, hogy a gyűjtött adatokból ti mit használtok. Mesélnétek arról, hogy milyen egyéb megoldások, funkciók vannak, amik nálatok működnek, mit köp ki a rendszer az adataitokból?
Benedikt Károly: – Kezdem én akkor gyorsan. Ami nekünk ilyen látványos, és mindenki számára elérhető, az a Saccoló. Természetesen a háttérben mi azért sokkal több adattal dolgozunk, és sokkal több adatot nézünk. A másik nagy kérdéskörben, az ajánlórendszer és a vevőknek a segítése, ott még azt gondolom, hogy nekünk is kell fejlődni. Az alapvető funkcionalitások megvannak természetesen. Ha valaki a környéken keres ingatlant, akkor megmutatjuk neki, elküldjük neki az ehhez hasonló ingatlanokat, a környéken fellelhető újdonságokat is, mivel egyedi termékekről van szó itt már ugye a megjelenő újdonságokra is kell gondolni. Ezt is lehet automatizálni, hogyha valaki beállít egy keresést, elment egy keresést, akkor erről folyamatosan kap híreket. Ha megnézzük, nekünk minden szakértőnk maga egy ajánlórendszer, mert hogyha valaki elmondja ezeket az igényeket, akkor ő segít abban, hogy ne csak a bizonyos kerületben keressen, hanem a szomszédos, olcsóbb kerületben is, amire ő nem gondol, de lehet, hogy sokkal jobb, megfelelőbb ingatlant tud találni. Az ármeghatározásban, hogyha valaki 40 millió forintért keres ingatlant, vagy 40 millió forintig, akkor már nem elég beállítani azt, hogy 40 milliós értékhatár legyen bármelyik keresőben, merthogy valószínűleg ez a 45-46 millió forintos ingatlanokat is el lehet vinni 40 millió forintért. És itt van egy nagyon nagy különbség, amit a Domonkos is mond, hogy egy kínálati, egy hirdetési portál nagyon sok adattal dolgozik, és sokkal nagyobb adatmennyiséggel tud a vásárlók segítségére lenni, viszont nem tudja a folyamatot végigkísérni, mert nem tudja a tényleges tranzakciós ár mi lett, és hogyha mi nem tudjuk egy áralkunak a mértékét, akkor nem tudjuk, hogy milyen ársávig lehet ajánlani ingatlant. Meg kell lenni az adatnak ahhoz, hogy meglegyen a megoldásunk, de ez ügyben is azért már vannak előrehaladott lépéseink, hogy minél finomabban és minél pontosabban tudjunk ajánlani vevőknek, egyelőre az alapfunkciókkal dolgozunk, és az eladóknál meg nálunk most az ármeghatározás elsődleges. Ez ami látványos, minden mást inkább csak üzleti oldalról bent használunk, illetve nekünk még – de inkább ez már csak ilyen PRS-ként – a kommunikáció és a piaci tendenciáknak a megítélésében és kommunikálásában segítenek, mert nagyon sok az adat. De ez már egy teljesen más típusú beszélgetés, de üzleti oldalt nagyon jól támogat, egy marketing-kampányban szintén nagyon fontosak az adatok. És van még egy oldal, de talán most még ez sem a fősodrása, hogy mi is a weboldal látogatóinkat természetesen nézzük, elemezzük, hol töltenek, mennyi időt töltenek el, és hogy ebből mit tudunk levonni vagy következtetni, de ezek is inkább belső folyamatok és kevésbé látványosak. Szerintem ebben a Praktikernek több tapasztalat lesz.
Hallgat László: – Oké. Mind a két kérdésre szeretnék reagálni. Az egyik, amit az előbb mondtál Károly, hogy mennyire elérhetők az adatok a piacon belül, tehát hogy benchmark, vagy KSH, vagy bármilyen adat. Bármilyen furcsa is, az online a legjobban mért terület. Gyakorlatilag mindenki grammra méri a hozzá beérkező látogatót, honnan jött, milyen csatornán keresztül, melyik csatornán, mennyibe került ez neki, egy kattintást mennyiért vett meg, egy vásárlási érték az hogyan alakult, 1 forintra mennyit költ. Ehhez képest nagyon nehéz még akár az online piacnak a méretét is meghatározni, mert ahány cég, annyiféle méretet fog mondani, mert kicsit más a statisztika amivel ezt összeállítják, mást tekintenek a piac részének és mást nem. De ez csak kikacsintás egy kicsit erre, hogy gyakorlatilag az online kereskedelemről ma Magyarországon benchmark-adatokat szerezni az egy külön művészet. Szerintem erre abszolút érdemes céget alapítani, mert ebben nagy hiány van, és nem megbántva ezzel azokat, akik egyébként profi szinten ezt űzik, csak valószínűleg ők is küzdenek ezzel, hogy milyen szemmel látható megoldások vannak, amik a vevő számára elérhetőek. A legegyszerűbb, ami szerintem minden egyes webshopban használatos, mondjuk egy kereső. Ha csak a keresőmotort nézzük, már az sem úgy működik, hogy csak azt szeretné kitalálni, hogy a vevő mit szeretne megvásárolni. Ez az elsődleges feladat nyilvánvalóan, de hogyha van 10 találat, akkor abból a 10 találatból melyik legyen az első, melyik legyen a második, melyik legyen a harmadik. Ezt is egy gép, egy algoritmus fogja eldönteni, és súlyozni fog, hogy most mi a fontosabb a vevőnek. Megfelelőn tegye előrébb, mert ettől lesz valószínűbb, hogy ő ezt kosárba teszi és megveszi, vagy azonosított a vevő és ezt tudja róla, hogy ő a prémium kategóriát szokta általában vásárolni és ne is próbáljunk neki egy gagyi terméket előre tenni. Tehát már ezekben a pici lépésekben is, vagy inkább picinek tűnő, mert ez egy iszonyú számításigényes, és egy viszonylag nagy rendszer önmagában, csak egy kereső, ami a weboldalba be van építve. Mellette nyilván az ajánlók, amikről Domonkos is beszélt, hogy rengeteg féle módon lehet ajánlatot tenni, akik ezt vették, ők ezt is vették, nagyon sokfélével találkozunk a webshopokban. Mindenféle ajánlat más, máshol van relevanciája, más egy főoldal, más egy termékoldal, más egy keresési találat oldal, kosárban egyáltalán jelenítsünk-e meg, vagy ott már hagyjuk inkább fizetni a vásárlót. Tehát ezek a problémák, ezekkel mindenki találkozni fog, ha valaki elkezd webshopot üzemeltetni. Ettől függetlenül ezeknek az ajánlóknak működni kell, amik pedig adatokból táplálkoznak, és itt behoznék még egyet a képbe, mégpedig az adatoknak a tisztasága. Tehát önmagában az, hogy gyűjtjük az adatokat, az egy nagyon jó dolog, de hogyha ezek nincsenek tisztítva, vagy megfelelő módon gyűjtve, akkor ebből egy óriási katyvaszt tudunk csinálni, amiből utána azok a cégek járnak jól, akik utána nekünk az ajánlómotort majd fogják csinálni. Mert az első nagyobb díjtétel az nem arról fog szólni, hogy az ajánló mennyibe kerül, hanem hogy mennyibe kerül kitisztítani ezt az adatbázist, ez egy nagyon fontos dolog. Most én is belekapaszkodok abba a kötélbe, hogy mi egy különleges állatfaj vagyunk, a Praktiker ilyen tekintetben, mert nem cipősdoboz méretű, meg CD, vagy valamilyen kis terjedelmű árucikkeket szállítunk, hanem nagyot vagy nehezet, gondolva itt csempére, csemperagasztóra, ajtókra, garázskapukra, bármire. És ezeknek a szállítási díjai nem úgy alakulnak, mint a kiscsomagos szállítóknál, ahol kiló határ van, aztán ha ebbe belefértem, akkor ez ennyibe kerül. Ez nagyjából publikus, nyilván nagyobb cégek ebből tudnak kedvezményeket szerezni, amit akár vissza is tudnak juttatni a vásárlóknak. Amíg egy cipősdoboznak a szállítása mondjuk 699 forint – most mondtam egy összeget, ez lehet ennél jóval több is meg kevesebb is –, addig nekünk egy átlagos árunak a házhozszállításának akár 10-20-szorosa, és ez az alaphang. A szórás lehet akár ötszörös is két árucikk között. Nekünk nagyon fontos az, hogy a termékadatok ismeretében a kosár összerakásának pillanatában ezt ki tudjuk kalkulálni, hogy mennyibe fog ez nekünk kerülni, és utána meg tudjuk mondani a termék teherbíró képességének függvényében, hogy ebből mennyit fog a vevő kifizetni, vagyis mennyit szeretnénk, hogy a vevő kifizessen. Aztán ezt itt tovább mérjük, hogy akkor rendben van, de ki is fizette-e, mert ha nem, akkor lehet, hogy csökkentenünk kell. Ezt marketing döntésként kell felfognunk, tehát itt is lehet bonyolítani vagy finomítani a rendszert nagyon-nagyon sokáig, és hát tesszük is, ez teljesen alap. Nyilván nem úgy találkozik vele a vásárló, hogy ez játékként éri meg neki. Ez abszolút egy fizetős történet, nem a kellemes része, de ettől még emögött egy nagyon komoly matematika van. És hát amint említettem, a teljes online marketing abszolút adatvezérelten kell, hogy működjön. Ott gyakorlatilag hiába ül mögötte nagyon sok ember – illetve nem hiába, a szakértelemre nagyon nagy szükség van. Ők analitikai eszközöket, elemző eszközöket használnak, akárcsak a mindenki által ismert Google Analytics-et említem. Már önmagában az is rengeteg paraméterrel, funkcióval rendelkezik, amit ismerni kell, szakembernek kezelni tudni, és azt mondani, hogy például egy kulcsszóra futtatott hirdetési kampányt leállítok, mert nem működik jól, most azt nem keresik sokan, és egy másik kulcsszóra több pénzt teszek, mert az most jobban konvertál – és itt most csak egyetlen egy szóról beszélgettünk. Ha egy több százezres terméktömegről, az ahhoz kapcsolódó szavakról, azok szinonimáiról beszélgetünk, akkor itt mekkora adathalmazt mozgatunk meg gyakorlatilag naponta. Hogyha ezt kézzel és emberekkel kéne megoldani, akkor az egy vagy nem megvalósítható, vagy nagyon drágán megvalósítható mutatvány lenne, úgyhogy itt hála azoknak az embereknek, akik ezt kitalálták, és ezeket az automatizmusokat képesek fölépíteni, mert mi már csak a haszonélvezői vagyunk.
Laczkó Gábor: – Amit elmondtál, ez egyébként végeláthatatlan feladatok sora, kész hadsereggel lehet ezeket mind megvalósítani. Amikről beszéltünk, online marketingről, logisztikáról, keresésről és ezeknek a finomhangolásáról, ehhez egyébként őrült nagy csapat kell vagy kéne. Ezzel például hogyan gazdálkodtok? Ugye mondtad is, hogy külső szakemberekkel is dolgoztok, itt mekkora kör foglalkozik körülbelül ezzel a kérdéskörrel – ha lehet így becsülni?
Hallgat László: – A Praktikeren belül meglepően kicsi. Tehát a belső létszám az alacsony, mi, akik szervezés mellett döntöttünk, ez nem jobb vagy rosszabb, ez egyszerűen üzletpolitika kérdése, hogy valaki házon belül tartja a kompetenciát vagy kapacitást, vagy pedig ezt kiszervezi. Mi a kiszervezés mellett döntöttünk, ebben hiszünk, vagy ez vált be, nagyon sok szempontból meg lehet ezt vizsgálni, hogy miért pont így alakult. A Praktikerben ez így van, maga a webes kiszolgáló, vagy általában a online marketinggel foglalkozó csapat nem haladja meg a 10 főt, tehát ennyire vékony rétegről beszélgetünk. Viszont rengeteg automatizmust próbálunk becsempészni a rendszereinkbe, ahol nincs, ott keressük, hogy mit lehet automatizálni, hogy lehet jól megcsinálni. Ahogy említettem az elmúlt 3-5 évben gyakorlatilag minden rendszerünket lecseréltük és éppen ezért, merthogy nagyon jó rendszerek voltak azok is, csak már nem voltak képesek a mai kornak megfelelő funkcionalitást nyújtani. Úgyhogy olyanokat választottunk, amik egyrészt egymással is tudnak kommunikálni, másrészt pedig tartalmazzák ezeket a predikciós adatgyűjtés és mindenféle lehetőséget, hogy lehessen ezekkel a rendszerekkel ebbe az irányba továbblépni. Azért van bennem annualitás, például az egyik ilyen az adattisztaság, vagy egyáltalán az adatok megléte, hogy például két terméket össze lehessen hasonlítani, ahhoz nagyon fontos dolog, hogy ami alapján én össze akarom hasonlítani, az az adat most rendelkezésemre áll vagy nem. Hiába hasonlít két gérfűrész egymásra, ha már a hosszát sem tudom megmondani, össze fogom őket hasonlítani, mert gérfűrész-gérfűrész, de az egyik az 30 cm-es, a másik meg 70, akkor már nagy különbség van benne. Ezért nálunk szükségessé vált egy ilyen master data management csapatnak a felállítása azon kívül, hogy maga, mint fogalom, és mint üzleti tevékenység a master data management stratégiai szintre került. Ezt meg kellett támogatni egy csapattal is, akik ezt koordinálják. Tehát az alapszerepnek itt sem szabad annak lenni, hogy magunkra húzzuk a feladatot, mert akkor – ahogy mondtad – egy végeláthatatlan hadsereget építünk a végére, és minden emberünk colostokkal a kezében fog szaladgálni, és fényképezőgéppel, meg mérleggel. Tehát ez nem működik, nekik az lenne a feladatuk, hogy már eleve úgy kerüljön be a Praktikerhez minden termék, minden szolgáltatás, vagy bármi, hogy arról az összes, bármely területnek szükséges információ rendelkezésre álljon, és ez a csapat ezt próbálja összehozni. 10 alatti létszámról beszélgetünk, tehát nem kell azt gondolni, hogy több száz ember ezzel foglalkozik.
Laczkó Gábor: – Domonkos, amit még itt szeretnék ezzel kapcsolatban tőled kérdezni, hogy nektek van kereső alkalmazásotok többek között, van ajánlórendszeretek, ezekről mesélsz egy picit, hogy mik a legjobban használt eszközök, tool-ok, amiket láttok?
Tikk Domonkos: – Nagyon szívesen. Az alapmodulunk, az első modul, ami már akkor megvolt, amikor a Lászlóékkal talán 2009-ben összefutottunk, az úgynevezett ajánlódoboz, ami a weboldal különböző helyein elhelyezhető, és abba különböző számú termék vagy tartalom – mondjuk egy videó streaming szolgáltató esetén nem termékről hanem tartalomról beszélhetünk – jeleníthető meg valamilyen algoritmus és üzleti szabályok összessége alapján. Emellett már egy jópár éve elkezdtük ezt a funkcionalitást bővíteni. Az egyik ilyen funkciónk az a perszonalizált kereső, ami a normál keresőknél annyival tud többet, hogy egyrészt amikor az ember elkezdi gépelni a keresőszót, akkor van egy keresőszó-kiegészítő funkció, amit szintén perszonalizáltan csinál. Tehát hogyha már korábban járt a felhasználó az oldalon és keresett, vagy megtekintett termékeket, akkor azokat felülsúlyozza a potenciális keresőszavaknak a javaslatában, a keresőbe bele lehet tenni még ott a kis dobozban, keresőablakban rögtön találatokat, vagy kategóriákat is, tehát hogy ne csak kulcsszavak legyenek, és végül, amikor megnyomja az enter-t a felhasználó, akkor a keresési találatokat is tudjuk rangsorolni személyre szabottan. Emellett vannak olyan moduljaink, amik a külső kommunikációt támogatják. Tehát perszonalizált email, amikor akár egy valamilyen esemény kapcsán, itt értem az esemény alatt azt, hogy a felhasználó valamit csinált, például otthagyott egy kosarat a weboldalon, akkor idővel küldünk neki, vagy tudunk küldeni trigger emailt, hogy figyelj, láttuk, hogy elhagytad ezt a kosarat, nem érdekelnének esetleg még ezek, vagy személyre szabott hírlevelet tudunk küldeni, vagy sms-t. Emellett vannak olyan lehetőségek, hogy 3. oldalon retargeting hirdetésekben is tudunk az ügyfeleink termékösszességéből ajánlatokat kihelyezni. Hogyha például járt a Praktiker oldalán a felhasználó, és egy híroldalon van, akkor után tudjuk követni, hogy olyan termékeket ajánlunk neki, tehát ne csak egy Praktiker banner legyen ott, hanem azok a termékek, amik vélhetően érdeklik. S végül, de nem utolsó sorban, van egy olyan modulunk, amit kevésbé a termékek irányítanak, hanem inkább az oldalnak a perszonalizációját csinálják meg. Tehát hogyha van 4-5-6 nyitókép, akkor olyan nyitókép kerüljön ki egy oldalra, ami vélhetőleg a leginkább illeszkedik a felhasználó ízléséhez, ez még lehet a színezés is, tehát tetszőleges szintre lehet ezt tovább faragni, bármi, ami a személyreszabással kapcsolatos, azt nagy valószínűséggel el tudjuk végezni, és hogyha eddig még nem csináltuk, akkor szívesen együttműködünk az ügyféllel, hogy közösen csináljuk ezt először.
Laczkó Gábor: – Lehet egyébként valamilyen sorrendet felállítani, hogy ezek közül melyik a legnépszerűbb a piacon?
Tikk Domonkos: – Nagyjából az a sorrend, ahogy az előbb elmondtam, tehát az ajánlódoboz szinte mindenkinél van, a kereső is nagyon népszerű, és a különböző offline – értem ez alatt, hogy nem valós időben megvalósuló, tehát email, sms –, azokra is van jópár ügyfelünk, akik használják.
Laczkó Gábor: – Jó. Kicsit áttérve egy olyan vonalra, hogy amikor ti üzletileg döntést hoztok saját területeteken, akkor mondjuk milyen KPI-okat, milyen számokat figyeltek és mi alapján hozzátok meg a döntést? Tehát hogy vannak riportok, amiket figyeltek, mik azok a fő számok ami mentén gondolkodtok és a döntéseitek meghozzátok?
Hallgat László: – Igazából most anélkül, hogy felsorolnám a rengeteg KPI-t, szerintem inkább az a nagyon fontos, hogy van-e ennek olyan rendszere, amit a cég maga követ, és utána ebből hasznos következtetések von le. Egy kicsit visszatérve még az elején beszélt Excel-táblákra, hogy nagyon-nagyon sokszor összetalálkozott az ember a saját életében is azzal, hogy mutasd ezt ki, mutasd ezt ki, és fel lehet tenni a kérdést, hogy rendben, kimutatjuk, de utána mit kezdünk ezzel az információval? Szerintem inkább ez a fontos. És ez is egy gondolkodásmód, hogy oké összeszedem azt a 15-20-100 igazából mindegy, az üzlettől függ, hogy mik azok a számok, amiket nekem figyelnem kell. Leginkább azokat, amikre ráhatásom is van, mert amikre nincs, azt inkább csak a jókedvű adathajhászás miatt szoktam megnézni. Tehát amire ráhatásom van, abból mik azok, amikbe gyorsan be tudok avatkozni, mik azok, amik a hosszabbtávú stratégiáimat segítik. Utána ezeket következetesen használjam, és ezt várjam el az egész cég működésétől is, hogy ezeket a fő mérőszámokat és adatokat figyeljék, mert ez illeszkedik a stratégiához. Hogyha ezeket tudjuk teljesíteni, akkor ezek fogják tudni megvalósítani azt az elképzelt üzleti célt, amit magunk elé kitűztünk. Itt estig sorolhatnánk a mérőszámokat, hogy miket érdemes megnézni, és hogy miket szokott az ember megnézni – nem ez a lényeg szerintem, hanem az, hogy mit kezd vele, és hogy melyikkel kezd valamit.
Laczkó Gábor: – Egyébként a célok felállításánál itt milyen távlatban gondolkoztok? Éves célok, vagy ezt még jobban szoktátok bontani?
Hallgat László: – Hát a stratégiaalkotás ugye nyilván rövid-, közép- és hosszútáv, az egy év az már nagyon rövid, tehát ott már arról beszélünk, hogy mit fogunk megtenni a következő 12 hónapban. A 3 év az, amikor azt mondjuk, hogy ezt szeretnénk. Az ennél távolabbi célok, hogy hova szeretnénk eljutni egy vízió szintjén, vagy mik az elképzelések, hogy hol képzeli el magát a piacon a Praktiker mondjuk 5 év múlva. Az egy éven belüli célkitűzéseknél abszolút a teljesen operatív KPI-ok azok, amik legelsősorban előtérbe kerülnek. A középtávnál már azért bonyolódik a helyzet, a kitűzött céloknak kell alárendelni, hogy milyen mérőeszközökkel próbáljuk ezt megmérni és körülbástyázni. Tehát nem elég, hogy vannak nekünk mérőszámaink, és erre ránézünk. Nyilván ehhez kell egy benchmark, egy piackutatás, kell egy kitekintés, kell valamilyen tapasztalat behozása, akár egy tanácsadó cég, akár egy kutató által. Elég sok mindenből tevődik ez össze, ha lehet, akkor mindent adatalapon, de azért vannak olyan dolgok, amire azt lehet mondani, hogy ez nem adatalapú döntés. Hasamra ütök most egy nagyon nagyképű dolgot, hogy a Praktiker szeretne piacvezető lenni az európai barkácsáruházak közül – hát ez nem adatalapú döntés nyilván, meg ez nem is egy olyan cél, amit KPI-okkal alá lehetne támasztani, ez egy vízió, amit utána vissza lehet bontani, hogy ahhoz mit kéne nekem tennem holnap, hogy ezt elérjük majd, mondjuk 7 év múlva a Praktikeren belül.
Benedikt Károly: – Egyet kell, hogy értsek, hasonlóan gondolkodunk mi is. Célokat kell elsősorban kitűzni, amihez pontos és nagyon jó KPI-okat kell meghatározni. Gondolom ez minden vállalatnál nagyon-nagyon sokrétű, és minden szegmensnek külön KPI-a van, nálunk is nagyon egyszerű, pontosan látjuk és tudjuk, hogy egy látogató mennyit ér meg nekünk, és egy konverzió, amit nálunk biztos, hogy nehezebb mérni, mint máshol, én tényleg ezt gondolom. De most legalább megtudtam, hogy a Praktikernél milyen nehéz a szállítási díjak kalkulálása, amit tényleg én vevőként, egyszerű ügyfélként nem is gondolok. Azért azt pontosan látják a vállalatok, pontosan látjuk mi is, hogy mennyit ér meg nekünk egy adott ügyfél, egy adott üzlet, egy adott lead, és hogy erre mennyit akarunk költeni, az szintén üzleti kérdés, mert fölfelé is tudjuk skálázni ezt a dolgot, hogy minél többet költünk, annál nagyobb a bevétel, és annál nagyobb a lehetőség. Sok esetben természetesen nálunk is inkább optimalizálni kell, hogy hogyan tudjuk a legjobban elkölteni, hogy tudjuk a legjobban felhasználni. Az egy teljesen más típusú üzleti döntéshozatal, hogy a legjobban működő dolgokat használjuk, azokat építsük, és stratégiai szinten azért nekünk is jóval előrébb kell gondolkozni. 2-3 éves időtávlatban, a középtávon minimum előre kell látni, hiszen bármilyen fejlesztés, vagy bármilyen irány, amíg egy üzletmeneten végigmegy, a megfelelő eszközöket megtaláljuk hozzá, amíg az IT oldalról, és minden más oldalról ezt el tudjuk készíteni, ezek évek. Tehát előre kell gondolkodni, és előre kell látni, mert egyéves szinten tényleg az operatív feladatok az elsődlegesek. Izgalmas időszak jön amúgy mindenki életében, de szerintem ezek ilyen jó, előremutató dolgok.
Laczkó Gábor: – Egyébként itt az ingatlanpiacon – mondod is, hogy izgalmas időszak jön – érzitek, vagy van olyan tendencia ami még jobban online lesz? Nehezen tudom elképzelni, hogy jön egy potenciális vásárló, és azt mondja, hogy én nem nézem meg, nem megyek ki, hanem csak online döntök ott, és rálicitálok mondjuk egy lakásra. Ilyen tendencia látszik?
Benedikt Károly: – Van ilyen. Tavaly rengetegszer elmondtam, hogy nekünk a Covid-időszak felgyorsította ezt a folyamatot. Tehát amíg régebben a lakásturistáknak nevezett emberek, akik szeretnek ingatlanba járni és megnézni azokat, azoknak a száma csökkent és az emberek sokkal tudatosabban választottak. Előkészítették már a döntésüket online, kiválasztották azt a 3-4 lakást, amit meg akartak nézni. De ehhez kellett az is, hogy nem új technológiák, hanem akár egy videós ingatlan, egy 3D-s bejárás, amik megvoltak már régebb óta, csak nem használta a piac, mert nem volt szükségszerű. A tavalyi évben szükségszerűvé vált, és több ezer videót, és 3D-s bejárást készítettek el a kollégáim, csak azért, hogy az ügyfél könnyebben tudjon választani, és könnyebben tudjon eljutni a döntésig. Volt olyan folyamatunk – nem is egy –, ami teljesen online ment végig, mert egy Skype-os, egy Zoom-os bemutatón keresztül bemutatták a lakást, áralkut vittek végig, és külön webináriumunk volt erre, ahol az ügyvédekkel beszéltük át a közvetítői csapattal, hogy hogyan lehet online szerződést kötni, milyen meghatalmazás kell hozzá. Végig lehet vinni mindent online, de azt gondolom, hogy egy ingatlanmegtekintés azért még a legtöbb esetben a mai napig szükségszerű ahhoz, hogy tényleg megvegyük azt a terméket. De jó időszak volt arra, hogy megmutassuk, és magunknak is bebizonyítsuk, meg mindenkinek, hogy még ezt is végig lehet csinálni akár online is. Itt már megint az idő-, és az energiaráfordítás a kérdéses, hogy melyik éri meg, és mennyire éri meg, mert azért a legtöbb ingatlant tavaly is úgy adtuk el, hogy megnézték, és végül az eladó és a vevő találkozott, és megállapodtak valahogy. De hogy sokat lendített, és transzformálta ezeket a folyamatokat, én azt gondolom, hogy ezek viszont most már hosszútávon velünk fognak maradni, és egyre nagyobb szerepet fognak az ingatlanközvetítésben is vállalni, erre muszáj a szereplőknek reagálni, és felvenni ezt a fajta kesztyűt, és ezt a fajta fejlődést.
Laczkó Gábor: – Amit mondasz, simán el tudom képzelni, hogy egy első szűrő az, hogy Skype-on, vagy valamilyen alkalmazással végigmegyek az adott ingatlanban, ha tetszik akkor megyek tovább, ha nem, akkor ugrok egy másikra. Ez egy elég izgalmas rész itt valóban.
Benedikt Károly: – Igen. Mi találkoztunk olyannal, aki a helyszínen azt mondta, hogy ja, lift nincsen, akkor ő nem megy föl. Nem tudom hol csúszott el a dolog, vagy nem kérdezték meg, vagy ő nem nézte meg. Örök tanulság, ami le van írva, el kell olvasni, vagy megnézni a videót is. Legtöbb kollégánk úgy kezdi, hogy megnézte a képeket, meg a videót? Mert, hogy nézze meg először, az legyen az első, és utána kezdjünk el beszélgetni.
Laczkó Gábor: – Domonkos, itt nálatok kicsit átfordítva a kérdést, ti egy termékfejlesztést mi alapján döntötök el, hogy mentek előre egy termékfejlesztés során, mik azok a döntési pontok, amik fontosak számotokra?
Tikk Domonkos: – Nyilván a nap végén a várható profit. De hogy ezt hogyan bontjuk le feladatokra és döntési pontokra, az egy nagyon bonyolult kérdés. Van visszajelzés a piacról, látjuk azt, hogy mit csinálnak a versenytársaink, vannak saját ötleteink, vannak saját innovációink, és akkor ezeket próbáljuk valahogyan besúlyozni. Figyelembe vesszük a leendő és az adott fejlesztés elvégzéséhez szükséges munkatársaknak a rendelkezésre állását, hogy kell-e hozzá embert fölvenni, vagy saját emberrel oldjuk meg, vagy kiszervezzük netalántán. Szóval nálunk is vannak ilyen döntési pontok, a jó eset az, amikor van előre valamilyen visszajelzés, vagy esetleg szokott időnként olyan lenni, hogy jön egy ügyfél, aki azt mondja, hogy ez neki nagyon kéne, és ha hozzáfejlesztjük a rendszerhez, akkor azért ő ezt szívesen megfinanszírozza. Hogyha az nekünk olyan, ami nemcsak annak az ügyfélnek értelmes, akkor valószínűleg meg is csináljuk, vagy hogyha annak az ügyfélnek értelmes csak, de nagyon sokat fizet érte, valószínűleg akkor is megcsináljuk. Szóval pragmatikusan döntünk ebből a szempontból.
Laczkó Gábor: – Az utolsó hivatalos kérdésünk, amire rátérnék – és itt arra kérlek titeket, hogy tényleg mindenki a saját sapkáját felvéve mondja – a tervek, a jövő, akár rövidtávú, akár középtávú, hosszútávú tervek itt az adatok terén, mi az, ami előttetek áll?
Hallgat László: – Nekünk még nem zárult le ez a digitális transzformáció, tehát ez abszolút folyamatban lévő dolog. Továbbra is azt gondolom, hogy a vezérelv az ez lesz, hogy mit szeretne a vevő, és ehhez próbáljuk illeszteni az egész üzletmenetet, az összes létező szolgáltatást, a honlap működését, mindent. Ökoszisztémában gondolkodunk, ugye ez most már kezd egy ilyen buzzword lenni, sokan használják ezt, hogy ne legyen különbség egy vevő számára, kívülről ne érzékelje, hogy ő most online van, vagy bent van-e az áruházban, közben egy applikációval ellenőrzi magának árat, vagy terméket keres és mutatja az utat, hogy merre kell az áruházon belül menni. Tehát ezek ma a technológiában elérhető már bevezetett dolgok – nem űrtudományról beszélgetünk –, ezeket hozzuk össze egy olyan egységes platformra, egy olyan egységesen elérhető, mindenki által kezelhető ökoszisztémára, amit a vevők szívesen vesznek, lapátoljuk ki belőle azt, amit nem. Tehát tisztítsuk le ezt az egész rendszert, és ha erre van lehetőségünk, akkor próbáljunk meg olyan vevőélményt nyújtani, ami nemcsak annyivá tesz bennünket, hogy egy barkácsáruház, ahova beszaladunk szögért, hanem tudunk egyfajta olyan élményt is nyújtani, ami miatt érdemes a Praktikerhez bejönni. Ebből nagyon sok a digitális és adatalapon működő megoldás, és egyre kevesebb a hagyományos módon megoldható. Viszont ettől függetlenül, mint e-kereskedelmi vezető is azt mondom, hogy nem az a célom, hogy online vásároljanak a Praktikertől, hanem az a célom, hogy a Praktikertől vásároljanak. Hogy ezt milyen eszközzel tudom megoldani, az a vevőkön múlik egyre többször. Most mi azt látjuk és ebben szerintem nem is lesz köztünk nézeteltérés, hogy már nem látsz olyan embert, aki nem telefonnal a kezében szaladgál. 10 évvel ezelőtt az e-kereskedői konferencián Kiss Ervin megkérdezte, hogy kinél van internetképes telefon, ma már inkább az a kérdés, hogy kinél nincs legalább három olyan eszköz, ami internetképes, akárhova is mész. Tablet, laptop, rengeteg eszköz van, ezeket próbáljuk meg az üzletmenetünkbe beépíteni, és a köztük lévő határokat pedig annyira elmosni, hogy ez ne legyen kívülről érzékelhető.
Benedikt Károly: – Hogyha Duna House sapkában gondolkodom, nálunk is egyértelműen cél, és egyértelmű terv, hogy az elmúlt évek kemény munkájával megszerzett tudásunkat és adatmennyiségünket a lehető legoptimálisabban használjuk föl. Az ügyfeleink azt a megfelelő minőségű szolgáltatást kapják, amit tőlünk elvártak eddig is, és remélem, hogy meg is kaptak. Egyre nagyobb rész lesz a digitális és az online, ennek ellenére nem látom, hogy ez ingatlanközvetítés terén teljesen online módszerbe menne át. Meg kell találni azt a fajta egyensúlyt, amivel a lehető legtöbbet segítesz az ügyfélnek, de mégis a személyes kapcsolat megmarad, mert végső esetben ez a mi szakmánkban, a mi szempontunkból fontos. Ha adatelemzés és technológia szempontjából, akkor pedig azt gondolom, hogy mi elindultunk egy úton, aminek lehet, hogy még az elején járunk, de már komoly lépéseket tettünk meg. Innen lesz nehéz talán még előrébb, és még profibban és jobban előre menni, de nekünk szerintem erre megvan az elköteleződésünk és a rálátásunk is. Látjuk azt, hogy hova szeretnénk elérni egy 3-4-5 éven belül, és hát ehhez kell keményen dolgoznunk szerintem mindannyiunknak.
Laczkó Gábor: – Ha lesz virtuális valóság szemüvegetek, és azon keresztül lehet lakást vagy házat nézni, akkor szóljatok légyszi, szeretnék az elsők között lenni, aki kipróbálja.
Benedikt Károly: – Jó. Van már ilyen a piacon, új építésű lakásoknál szokták ezt használni. A használt lakásoknál ez egy picit nehezebb, de azonnal szólok, megígérem.
Laczkó Gábor: – Domonkos?
Tikk Domonkos: – Én most egy dolgot ragadnék ki a sok tervünkből, mert több irányba is mozgolódunk, a KKV-s üzletágunknak a Yuspify termékét gyúrjuk most nagyon. Két irányba bővítjük ennek a terméknek a palettáját, egyrészt a funkcionalitást bővítjük, itt egyelőre az ajánlódobozok vannak meg, mint standard szolgáltatás, és most indult el a keresőbétánk. Ebbe be akarjuk vonni a többi, már a nagyvállalati termékben elérhető modult, illetve a platformok számát. Ha szabad mondani piaci szereplőket, jelenleg az UNAS-on működik ez úgy, hogy tényleg néhány kattintással megvan. A következő az a Shoprenter a hazai piacon, és ezek után pedig kimegyünk a nagy világpiacra ezzel a termékkel is. Akkor olyan döntéseket hozunk majd, hogy melyik, milyen további platformokra menjünk, mely országokban legyen valamilyenfajta képviseletünk, az milyen legyen. Ehhez egyébként mi is a felhasználói adatokra, illetve a Yuspify weboldalnak a böngészési adataira is építünk, nézzük azt, hogy honnan jönnek a vásárlók. Elsősorban online marketing kampányokat hajtunk végre, felhasználói is vagyunk ezeknek az online technológiáknak.
Laczkó Gábor: – Jó, szuper, nagyon szépen köszönöm! Még van pár kérdésünk, ami érkezett, és ezt mondanám most nektek. Volt-e rá példa, hogy titeket támadtak meg adathalászok, és milyen lépéseket tesztek az ilyen jellegű támadások elkerülése érdekében, ha volt ilyen?
Hallgat László: – Szerintem aki azt mondja, hogy nem volt, az hazudik, biztos, hogy volt. Önmagában már a technológia nagyon sok mindenre ad választ. Ha valakit nagyon profi szinten felkészült szakemberek akarnak föltörni, azt föl fogják törni. Nem tudok olyat, amit nem lehet föltörni. A NASA-t is föltörik, nem probléma. Az egy másik kérdés, hogy mekkora mértékű védelemre kell berendezkednünk. Mi azt valljuk, hogy amit csak lehet, azt védjünk meg, amit lehet, azt védjünk ki. De van az a fajta támadás, amire már nem készülünk fel, tehát amikor többe kerül a leves, mint a hús, akkor ez már az a szint, amikor el kell gondolkodni, hogy nem biztos, hogy akkor inkább nem akarjuk azt az adatot magunknál tartani, akkor inkább nézzük meg, hogyan tudjuk elkerülni, hogy ez nálunk kelljen, hogy legyen. Egyébként igen, volt már támadásunk, több is, nem akarom részletezni, mindig észreveszik, kijavítják, aztán ahol ez a támadásbejövet bekövetkezhetett, ott nyilván olyan óriási nyitott kapuk nem várnak senkit már. Azt azért több szakember, több cég teszteli előtte, hogy ez ne legyen meg, de ettől függetlenül, ha valaki akarja, akkor föltöri a rendszert.
Benedikt Károly: – Hasonló a helyzet nálunk is, természetesen voltak, vannak próbálkozások, figyelünk rájuk és kezeljük őket, informatikai oldalon elsősorban. Talán nem mi vagyunk a legvonzóbb célpont e-kereskedelmi szempontból, de azért próbálkoztak nálunk is, hiszen tömeges információk, tömeges adatok mennek ki tőlünk, és hát érkeznek be hozzánk is, tehát mindkét oldalt védeni kell szerintem, ez egyértelmű.
Tikk Domonkos: – Nálunk is voltak ilyen próbálkozások, egyébként időnként csinálunk olyat is, hogy megrendelünk úgy, hogy az üzemeltetési csapat ne tudjon róla, hogy lesz egy ilyen, és akkor megnézzük, hogy mennyire vagyunk felkészültek, hogy az a védekezés, ami a rendelkezésünkre áll, az elegendően jó-e. Nekünk van egy olyan passzív védelmünk, hogy az ügyfelektől csak és kizárólag azokat az adatokat kérjük el, amik nekünk szükségesek a működéshez. Ezek nem tartalmaznak ilyen kimondottan védett személyes adatokat, tehát a cookie ID-t azt tartalmazzák, vagy a user ID-t, mert az alapján azonosítjuk a felhasználót vagy a látogatót, de azt nem, hogy mi a neve, mi a bankszámlaszáma, tehát ezeket mi nem kérjük az integráció során, hogy ne is érhessen minket baj, tehát van egy ilyen rétege ennek a védekezésnek.
Laczkó Gábor: – Jó. Hát nekem is lett volna nagyon sok kérdésem még, meg itt is van egy pár kérdés, de sajnos az időnk az véget ért most. Én nagyon szeretném megköszönni Domonkos, Károly és László, hogy itt voltatok és tudtunk beszélgetni az adott témáról. Köszönjük a résztvevőknek is, hogy itt voltak.